Kalotaszeg

Hajnali énekek

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
||Bár sohase nyíltam volna, nyíltam volna,
maradtam volna bimbóba, hateha.||

Édesanyám mondta nékem,
minek a szeret? nékem,
||Már ezután olyat szeress, olyat szeress,
akit könnyen elfeljthetsz, hateha.||

Én vagyok az, aki nem jó,
felleg ajtó nyitogató.
||Nyitogatom a felleget, a felleget,
sírok alatta eleget, hateha.||

Erdélyország az én hazám nem német

Oda vágyik az én szívem, míg élek
Otthagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném még csak egyszer meglátni

Ha elindul ez a vonat, hadd menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg

Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeret?mnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának

Édesanyám mondok kendnek valamit
Gombolja ki piros lajbim elejit
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet
Eltiltották t?lem a szeret?met
Eltiltották, vagy az Isten elvette
Annak adta, aki megérdemelte

Édesanyám ha kend tudná, amit én
Milyen gyenge szív? lánya vagyok én
Ha kiülök a tornác küszöbjére
Vágyik szívem a régi szeret?mre

Szántani kén', tavasz vagyon,

a szerszámom széjjel vagyon.
Ekevasam Vasváron van,
járomszegem Szegeden van.

A tengelyem Dengelegen,
a kerekem Kerepesen.
S négy szép tulkom a vásárba',
Isten tudja, hol az ára.

Bújdosik az árva madár,
minden ország szélén leszáll,
Hát az olyan árva, mint én,
hogy ne bújdokolna szegény.

Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok
Abba reám földet hánynak,
ott, tudom, nem taszigálnak.

Úgy elmennék, de nincs kivel,
kenyerem sincsen amivel.
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
mert tudják, hogy árva vagyok.

Kimegyek a hegyre, lenézek a völgybe,
||ott látom a babám tiszta feketébe.||

Tiszta feketébe, pohár a kezébe,
||koszöntsd reám babám, hadd igyak belole.||

Mintsem ráköszöntném, inkább elönteném.
||Tengernek habját kalánnyal kimerném.||

Esik es?, ház ereszén lecsorog,
az én babám csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet.
Találsz te még olyat, mint én, eleget.

Búra, búra, búbánatra születtem,
édesanyám búval nevelt fel engem.
Búval nevelt, búval éltem idáig,
búval élek koporsóm lezártáig.

Új a csizmám, galambom, el akarom viselni,
de a császár nem akarja engedni.
||Engedd császár, nem a te pénzed ára,
ezt a kedves galambom, vette vásárfiára.||

Ha felülök, galambom, a fekete g?zösre,
Isten tudja, hol szállok ki bel?le.
Majd kiszállok valahol a harcmez?n.
Ott lesz nekem, galambom, majd a gyászos temet?m.

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.
Az én kisangyalom szoktatta a lovalamat az árpára.
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyba.

Hej, de hamis kislány, miért szoktattál magad mellé az ágyba,
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.
Besoroztak engem, el is visznek a regátba, hadimunkára.
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak.

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeret?t,
kapok bizony minden újjamra kettot.
||A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
terem legény minden leány számára.||

Ha elindul az a vonat, hej, de az a vonat, hadd menjen.
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki hej, de én utánam kesereg,
az áldja meg, aki engem teremtett.

Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek.
Mért nem adott engem a szeret?mnek.
Adott volna, jaj, de engem oda csak annak,
kit a szívem kiválasztott magának.

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom,
te vagy benne legszebb virág, galambom.
Úgy elnézlek, te gyönyör? virágszál,
azt sem tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kékvirágos a mérai temet?,
engem temessenek oda legel?bb.
Engem el?bb, azután a babámat,
ne keressen más szeret?t magának.

Háromszor is elindultam, s elmentem,
ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni,
de ki kellett, de ki kellett annak világosodni.
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
zsebkend?jét könnyeit?l soha ne szárassza meg.

Hajtsd ki babám az ökröket,
legeltesd meg szegényeket.
Bársonyf?re ne hajtsd ?ket,
mert elveszik a szurödet.

Ha elveszik a sz?rödet,
mivel takarsz bé engemet?
Van nekem egy cifra bundám,
bétakarlak véle rózsám.

Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokáig élek én már.
Sírba viszen búbánat,
rózsám meghalok utánad.

Ha kivisznek az udvarra,
borulj le a koporsómra,
ejtsél reám egy pár könnyet,
rózsám megérdemlem t?led.

Engem anyám megátkozott,
mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
hogy ne legyek boldog soha.

Még akkor is megátkozott,
mikor bölcs?mben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
ország-világ legyen hazám.

||Ott se legyen megállásom,
csipkebokor a szállásom.||

Én okoztam a fájdalmát,
én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
mert nem voltam jó leánya.

Hegyek-völgyek álljatok meg,
hogy panaszoljam el nektek.
||Annyi bánat a szívemen,
kétrét hajlott az egeken.||

||Hová mész, te három árva?||
||Messzi földre, szolgálatra.||
||Adok nektek aranyvessz?t,||
||verjétek meg a temet?t.||

||Keljen, keljen édesanyám,||
||mert elszakadt a gyászruhám.||
||Nem kelletek gyermekeim,||
||homály borítja szemeim.||

Ha kimegyek a türei Nagyhegyre,
ráülök a Nagyk? tetejére.
Körülöttem lányok szedik az ibolyát,
kalapomba abból kötnek bokrétát.

Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik,
minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró annak a levele, jó szagú,
kedves babám, mért vagy ilyen szomorú.

Kelj fel babám, mert meg akar virradni,
mert én t?led el akarok búcsúzni.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

Nagypénteken mossa holló a fiát,
ez a világ kígyót-békát rám kiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
kinek mit vétettem én életemben.

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is, adjon egyet bel?le.
Veszek véle, csináltatok márványk?b?l koporsót.
Négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám ne sirasson engemet,
másnak adtam cserébe a szívemet.

Kispej lovam megérdemli a zabot,
kétszer kerülte meg Magyarországot.
Harmadszor is, sejehaj, megkerülhette volna,
ha Görgey igaz szív? lett volna.

De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk.
Ha Görgey, sejehaj, igazszív? lett volna,
a magyar ember senki rabja nem volna.

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet bel?le,
úgy se soká ehetem az almáját,
mert viselem a román király csákóját.

Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
mert viselem a román király fegyverét.
Ha kimegyek a temet? dombjára,
s ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
mert katona lett egyetlenegy fiából.

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
nincs akire, nincs akire itthagynom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
éljed vele világodat, világodat, nem bánom.

Nem forog a, nem forog a dorozsmai szélmalom,
levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nékem a száz aranyos levele,
ha én magam, ha én magam nem beszélhetek vele.

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
gondot viselek az édesanyámra.
De már látom, semmi sem lesz bel?le,
reábízom a jóságos Istenre.

Marsadjusztérumban állunk egész nap,
gyenge vállam feltöri a cakompakk.
De a szívem nem töri fel semmi sem,
haptákban is rád gondolok, kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
majd elhiszed úgy alkonyat tájába'.
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
mikor t?led el kell válnom, szép rózsám.

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet,
háborúba viszik a szeret?met.
Sír az apa, sír a testvér, s szeret?,
mikor lesz már teli az a temet?.


Haza is kéne már menni,
Vajon mit fognak szólani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :||

Erd? mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :||

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :||

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :||

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma, adjon egyet bel?le
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenb?l vagyok kiszabadulva. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :||

Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régen nem láttalak
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig.

Édesanyám mondta nékem
Minek a szeret? nékem
De én arra babám nem hajlottam
Titkon szeret?t tartottam.

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már kés?
Mer' az idegen az els?.

Idegenét megfogadtam
Az anyámét elhallgattam :||

Titkon szeret?t tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ez után olyat szeress
Akit könnyen elfelejthetsz.

Búsulni sohasem tudtam
Míg szeret?t nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :||

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :||

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :||

Ej nem szeretem az id?k járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem es?, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :||

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szem? láncot
||: Rám verik az apró szem? láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :||

Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :||

Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám
A jóisten mégis gondot visel rám :||

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam.
||: Megtanultam hogy kell t?rni, szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívb?l szeretni :||

Árva vagyok, még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincs édesanyám.
||: Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg, mi az éget borítja :||

Mostoha volt hozzám még,
Hozzám még a világ is,
Száraz földben elhervad a virág is.

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
Milyen bánat van az én bús szívemben.
||: Ha kicsapna, tenger lenne bel?le,
Nagy a világ, elborítná örökre :||

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna.
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,
Jobb lett volna az én árva szívemnek :||

Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,
Hogy az út el?tted rózsává váljon.
||: Még a f? is édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen. :||

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai temet?n
Elvesztettem, elvesztettem
Piros vászon zsebkend?m.

Piros vászon zsebkend?met
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak hogy eddig, csak hogy eddig
Szerettelek azt bánom.

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai nagy utcán
Elvesztettem, elvesztettem
A szivarom s a szipkám

A szivarom s a szipkámat
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak a régi, csak a régi
Szeret?met azt bánom.

Vajon ide bemenjünk-e
Jó pálinkát árulnak-e
Vajon jól megmézelték-e
Hogy mi azt megihassuk-e

Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg

Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Hadd mulassam ki magamat

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a f?szál a mez?ben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :||

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerr?l fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temet?be
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeret?je.

Keserves

Csá Bodor a borozdába :||
Nincs kenyér a tarisnyába :||

Gyere babám hozz, hogy egyem :||
Megszolgálom én azt neked :||

Gyere babám hozz kis vizet :||
Hogy oltsam el az éhemet :||

Úgy el vagyok keseredve :||
Mint a Csontos Marci ökre :||

Van szénája van saruja :||
Csak nincs aki odaadja :||

Kett?-három terem rajta :||
Mégis terítve alatta :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Én vagyok a falu rossza :||
Engem ugat minden kutya :||

Kusti kutya ne ugassál :||
Én sem vagyok rosszabb másnál :||

Nem úgy van most mint volt régen :||
Nem az a nap süt az égen :||

Nem az a nap, nem az a hold :||
Nem az a szeret?m ki volt :||

Mer aki volt már rég elhagyott :||
Szebbre vágyott mint én vagyok :||

Szebbre vágyott de nem kapott :||
Még olyat sem mint én vagyok :||

Eljárhatsz már kapum el?tt :||
Nem úgy van mint volt az el?tt :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Azt az átkot mondta reám :||
Ország világ legyen hazám :||

Ott sem legyen megállásom :||
Csipkebokor a szállásom :||

Annyi bánat a szívemen :||
Kétrét hajlott az egeken :||

Ha még egyet hajlott volna :||
Szívem ketté hasadt volna :||

Bú ebédem bánat napom :||
Fekete gyász alatt lakom :||

Fekete gyász fehér üröm :||
Az életem nem nagy öröm :||

Húzzad édes muzsikásom :||
Mer' én neked megszolgálom :||

Vagy aratok vagy kapálok :||
Vagy az éjjel véled hálok :||

Ma eliszom a pénzemet :||
Holnap a becsületemet :||

Hallgató

A temet? kapu
végleg ki van nyitva,
||:azon visznek bé engemet,
hej, abba a fekete sírba.:||

Sírom két oldala
rózsával kirakva,
||:k?rösf?i híres lányok hej,
sírva ültették azt oda.:||

Szedjétek le lányok
rólam a virágot,
csak azt az egy fehér bazsarózsát,
hej, lányok, le ne szakajtsátok.
Csak azt az egy bazsarózsát,
hej le ne, le ne szakajtsátok.

Csárdás és szapora

Ha megúntál, ||:édesanyám:||, tartani,
vigyél engem a vásárba eladni.
||:Adjál oda a legels? kér?mnek,
miért nem adtál a szeret?mnek.:||

Azt hazudtad, ||:hogy nem szeretsz:|| szívedb?l
miért csaltad ki az álmot a szememb?l?
Hagytál volna békét a szerelemnek,
jobb lett volna az én árva fejemnek.

Széna van az ólba, a szénatartólba’,
||:megcsókollak édes rózsám, sej, a pitvarajtóba'.:||

Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen,
hervad az a barna kislány, kinek szeret?je nincsen.
hervad az a piros barna kislány, kinek szeret?je nincsen.

Zöld szalagot kötöttem a hajamba,
nem vagyok én a leányok utolja.
||:Sem eleje, sem az alja nem vagyok,
amér' az a barna legény elhagyott.:||

Húzzad Pista, remegjen meg a húrod,
mert én nekem úgy sem sokáig húzod.
Úgy húzzad el, lassan, szépen, csendesen,
babám szíve háromfelé repedjen.
Úgy húzzad el lassan, szépen, csendesen,
babám szíve százszor jobban szeressen.

Édesanyám rózsfája
engem hajtott utoljára.
Bár sohase hajtott volna,
maradtam volna bimbóba, hateha.

Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,
nincs szeret?m, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

Hosszú szárú laboda,
nem termettem dologra.
Lábom termett a táncra,
szemem kacsingatásra,
Ujjujjujjujju....

A mérai hegytet?n,
ott lakik a szeret?m.
Fehér kend?t lobogtat,
engem oda csalogat.
Ujjujjujjujju....

A mérai csorgó víz,
olyan édes, mint a méz.
Aki iszik bel?le,
vágyik a szerelemre.
Ujjujjujjujju....

Alig várom szüretet,
szüret után egyebet.
Hogy vigyék el nénémet,
néném után engemet.
Ujjujjujjujju....

Egyik árokból a másikba estem,
rólad babám minden gondom levettem.
||:Úgy levettem, soha eszembe se juss,
jóságodért fizessen meg a Jézus.:||

Édesanyám sokat intett a jóra,
hogy ne menjek én bort inni a kocsmába.
||:Sokan vannak, betörik a fejemet,
nincsen aki kimossa az ingemet.:||

Szépen szól a péterlaki nagyharang,
szépen húzza három fehér vadgalamb.
||:Három fehér vadgalambnak hat szárnya,
Nem kell nekem senki megúnt babája.:||

Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának

T?zr?l pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha t?lem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem tör?döm én a világ szájával

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne.

A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet.

Utca, utca bánat utca
Bánat k?vel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára.

Jaj de széles jaj de hosszú az az út
Amelyiken Barna Jancsi elindult
||: A komája lefeküdt az erd?be
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe.:||

Kár volt neked Barna Jancsi azt tenni
A komádat egy kislányért megölni
||: Mert a komád sosem volt ellenséged
Barna kislány sosem lesz feleséged. :||

Az erd?be most faragják azt a fát
Amelyikre Barna Jancsit akasztják
||: Fújja a szél gyolcs ingét s gatyáját
Mért ölte meg egyetlen egy komáját. :||

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
?t szeretem nem az Édesanyámat. :||

Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :||

Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :||

Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és f?zze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :||

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom ?röld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat. :||

Akkor szép az erd? mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :||

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :||

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám még sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :||

Nem ?rlöm mert nem hagyja a szeret?m
Mert nem vártál reám három esztend?t
||: Három esztend? babám nem is olyan nagy id?
Elvárja egy igaz szív? szeret?. :||

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeret?t mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeret?t sz?két, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||

Szép holdvilág volt az este
Ki van a szerelem festve.
||:Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére.:||

Szép holdvilág volt az este,
Valaki ült az ölembe.
||:Valaki ült az ölembe,
Fekete virágos ingben.:||

Fekete virágos ingben,
Boros pohár a kezében.
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében.

Csujogatások

Piros szoknya, pi, pi, pi,
van alatta valami.

Húzzad Laci reggelig,
reggel is egy darabig!

Kinek piros a szoknyája,
annak édes a zúzája.

K?rösf?i hegy alatt,
megfogtam egy szamarat.
Felültem a hátára,
úgy mentem a vásárba.

Megette a tyúk a lencsét,
adjon Isten jó szerencsét!

Legyen hála Istennek,
betöltötte kedvünket!

Két réztányért csapj össze,
széles szádat szedd össze.

Róka fut a kenderbe,
gyere ülj az ölembe!

Az én uram kóbori,
meg kéne borítani.
Megborítom uramat,
kimulatom magamat.

Elveszett a pincelakat,
jaj, de jó táncosom akadt!

El?re hát legények,
ne a szoknyát lessétek!

Bárcsak ez az éjszaka,
Szentgyörgynapig tartana!

Húzd rá cigány heged?s,
a te kezed nem ezüst.
Se nem ezüst, se nem réz,
csak egy ügyes cigánykéz!

Ez az igaz, ez a jó,
ez a kedvünkre való!

Én Istenem, vigyél oda,
hova a szívem gondolja!

Három éjjel, három nap,
nem elég a lábamnak!

Aki minket meggyaláz,
akasztófán legyen gyász!

Víg a gazda, víg a vendég,
bárcsak így tartana mindig!

Oláhos (biztos, hogy így nevezik?)

Lala lala, erre muzsikálnak,
erre vitték a szép lányt, a szénaboglyának.
A szép lányt, a legszebb lányt,
Boros Laci vitte el a legszebb lányt.
 

Kommende Veranstaltungen

Kontakt

Ungarischer Tanzhausverein Schweiz
Svájci Magyar Táncház Egyesület